• slide-001.jpg
  • slide-01.jpg
  • slide-02.jpg
  • slide-03.jpg

Zalavár történelmi múltja

 

A terület a mai Zala megye déli részén fekszik, a Kis-Balaton partján. Zalavár a Kis-Balatonnak köszönhetően vízrajzi, illetve életföldrajzi szempontból országosan, de akár nemzetközi szempontból is különleges helyet foglal el. Zalavár központi jellegének kialakulásában nagy szerepet játszott a természeti környezet. A víz, a mocsár uralta terület egyrészt a letelepedés egyik fontos tényezője volt, másrészt az ide költözött lakosság védelmét is jelentette.

A 9. században Zalavár-Vársziget az Alsó-Zalavölgyben helyezkedett el, ahol a Zala több méter mély tőzeget tápláló, felszín alatti vízfolyás, ami csak időszakonként dúsul fel annyira, hogy felszín feletti víztükör legyen.

Zalavár történelmének jelentősége a 9. századra nyúlik vissza. A terület akkor kapott kiemelkedő szerepet, amikor a Frank Birodalom terjeszkedni kezdett. 833 körül Mojmir morva fejedelem elűzte Priwinát Nyitra környékének fejedelmét, aki előbb hűbérbirtokként, majd 847-től teljes tulajdonú birtokként kapta meg Alsó-Pannóniát. Priwina a 840-es évektől megkezdte grófságának kiépítését és megszervezését Zalavár-Várszigeten. Udvarházat építtetett, majd 850. január 24-én a salzburgi Liupram érsek Mária tiszteletére templomot szentelt fel itt. Néhány év múlva Priwina kérésére Liupram Salzburgból mesterembereket küldött, akik Priwina városában nagy építkezésbe kezdtek. Egy tiszteletre méltó templomot emeltek fel, amiben Hadrianus mártírt temették el. Ma Hadrianus mártír-zarándoktemplom néven látható.

Egész kelet-közép európai térség legnagyobb zarándoktemploma volt, több szintre osztott belső térrel, folyosókriptával, márványfaragványokkal, festett falakkal és színes üvegablakokkal.

866-67 fordulóján érkezett Mosaburgba egy szláv hittérítő testvérpár, Konstantin (Cyrill) és Metód. A bizánci császár Ratislav kérésére érkeztek a térségbe, hogy egyházszervezési feladatokat lássanak el. Jelentőségük abban rejlik, hogy Kostantin fejlesztette ki a glagolita írást, amelyet megtanítottak Chezilnek (Mosaburg új ura, másnéven Kocel) és még 40 tanítványuknak. Ennek a bizonyítékai 2009-ben kerültek elő a régészeti ásatások során, amikor glagolita feliratú kerámiatöredéket találtak.

Ezek az évtizedek jelentették a 9. századi Zalavár legvirágzóbb korszakát, amikor a település a Frank Birodalom része volt. Ennek a fejlődő időszaknak vetett véget a honfoglaló magyarok megjelenése.

Szent István Zalavár-Mosaburg területét a környék vallási központjává emelte. A Várszigeten 1019-ben létrehozta a Szent Adorján nevét viselő bencés rendi kolostort, mely a 850-ben emelt Szűz Mária tiszteletére szentelt templom újjáépített formája.1024-ben további birtokokkal és vásártartási joggal ruházta fel a kolostort.

Az apátság rendelkezett annyi birtokkal és jövedelemmel, ami biztosította, hogy a középkor első évszázadaiban a Dunántúl egyik leggazdagabb bencés monostorává váljon.

István király egyházszervezése mellett a vármegye rendszer kiépítése is elkezdődött. A királyság központi elemei a várak voltak, melyekhez elszórtan elterülő birtokok alkották a várispánságot, élén a várispánnal. A várakhoz tartozó összefüggő birtoktömbök alkották a vár megyéjét, a későbbi vármegyéket (beletartoztak ebbe a királyi, az egyházi és a földesúri birtokok is).

Zalavár szempontjából ez azért lényeges, mert Zala megye vagy korábbi nevén Kolon megye központja a régészeti kutatások szerint azonos Mosaburg területével. 1009-ben kelt adománylevélben olvashatunk Kolon megyéről először, majd a 12. század első felében jelenik meg a forrásokban a Zala név, ami később a Zalavár nevet kapja, mint ispánsági központ.

Az apátság 1000 éves fennállását 2019-ben ünnepelte Zalavár és Zalaapáti. A kolostor pontos kinézetéről nincs hiteles forrás, de valószínűleg szerény épület volt, szűk, kicsi ablakokkal és fakéreg, szalma vagy sás tetőzettel. A kolostort egy hosszú, folyosó alakú közös dolgozószoba, oratóriumok oltárral, közös ebédlő, konyha, pince, kamrák, alvóhelyiségek alkothatták. Valószínűleg műhelyt is fenntartottak, amiben maguk készítették használati tárgyaikat. Az imádkozáson kívül gazdálkodtak, szőlőt műveltek. Kút, malom és kert is tartozott az apátság épületéhez. Az apátságot 1341-ben nagy csapás sújtotta, a sekrestyés égve maradt gyertyája felgyújtotta az egész levéltárat.  Az apátság a 13. század közepétől hiteleshelyként működött. A zalavári konvent hiteleshelyi működésére az első adat 1260-ból ismert. A pecsét először 1339-ben tűnt fel, körirata: S. CONVENTUS. SCT ADRIANI. DE ZALA.  A jelenlegi első oklevél, amelyet ismerünk, 1375. január 2-ra datálódik. Jelentősége azért nagy, mert a török dúlás időszakában a zalavári és a kapornaki konvent volt képes fennmaradni és működni.

A terület a 14-15. században gyors változáson ment át, hiszen a fontos kereskedelmi útvonalak (Dalmácia-Itália-Stájerország) mellett fekvő falvak létszámukban és jelentőségükben is megnövekedtek. Ezért kaphatott Zalavár a 16. században mezővárosi rangot.

Fontos megemlíteni Nádasdy Tamást, aki a 16. századi Magyarország legnagyobb birtokosának mondhatta magát. 1525 végén vagy 1526 elején lett az apátság commendátora. Azonban az apátság 1530-as években eladósodott, Nádasdy nem fordított elég figyelmet az ügyek intézésére, illetve az apátsághoz tartozó területeket a török felégette. 1534-ben feleségül vette Kanizsai Orsolyát, ekkor ő ajánlott új apátot.

1553-ban leltárt készíttetett Nádasdy, amely a vár szegénységéről tanúskodik. A fegyverkészlet egy réz, öt törött puska, 145 apró puska volt. Egyházi szerelvények között találunk ezüst-, és fakereszteket, ezüstkelyheket, gyertyatartókat, oltárterítőket, főpapi süveget, keszkenőket, kamuka cipőket, casulákat, 3 darab misekönyvet és 127 darab könyvet. A leltár említ még 10-10 méhkast, szerszámokat, élelmiszereket (liszt, rozsliszt, korpa, dió, árpa, lencse, köles, káposzta) és borokat. Halastó és 3 darab malom (Radán, Csácson, Esztergárban) is tartozott az apátsághoz.

1568-tól a török harcok folyamatosak voltak a területen, 1575-ben a zalavári konventet feloszlatták, a szerzetesek elköltöztek. 1583-tól a barátok celláit a katonaság foglalta el.

1600-ban elesett Kanizsa vára, így a déli végváron a zalavári vár szerepe jelentőssé vált. 20 magyar hajdúból és 30 német gyalogosból álló őrség volt a várban, ahol néha pénzhiány, néha pedig a katonák szökdösése dúlta fel a vár életét. Azonban a várat a török sosem tudta elfoglalni.

1569-ben készült az az alaprajz, amely a mai napig az egyetlen ábrázolás a várról, a kolostorról. Giulio Turco olasz hadmérnök által rajzolt alapok, a jelenlegi régészeti ásatások során meglehetősen pontosan kijelölhetőek.

Az épületegyüttes sorsát 1702-ben robbantással pecsételte meg I. Lipót. 1715-ben pedig a zalavári apátságot a göttweigi bencések kapták meg. 1752-ben kezdték meg az épület újraépítését, immár a közeli településen Zalaapátiban.

 

ZALAVÁR KÖZSÉG címere

Csonka címer, amennyiben a pajzsot sisak és foszlányok nem díszítik. Az álló, kerek talpú pajzs vörös mezejében lebegve jobbra lépő, jobbra forduló és jobbra néző arannyal fegyverzett, kétfarkú aranyoroszlán, jobb mellső mancsában aranyszablyát tart. A pajzsfő közepén háromágú, nyitott, arany leveleskorona lebeg.