• slide-001.jpg
  • slide-01.jpg
  • slide-02.jpg
  • slide-03.jpg

Zalavár – rövid történeti áttekintés

Zalavár-Vársziget, a 9. századi Mosaburg, azaz Mocsárvár az európai és a magyar kultúrtörténet kiemelkedő jelentőségű helyszíne.

 

Zalavár-Vársziget
Zalavár-Vársziget

 

A Karoling Birodalom legkeletibb grófságának a székhelye, 840 és 907 között a Dunántúl világi és egyházi központja. A 870-es évek közepétől az utolsó Karoling császár, Arnulf egyik székhelye. Mosaburg a magyar honfoglalás előtti keresztény térítésnek is a központja, ahol 870-ig három templom, környékén pedig további 30 templom épült. Árnyalja, de nem változtatja meg ezt a képet Cirill és Metód zalavári/mosaburgi megjelenése, melynek európai jelentőségű, egyedülálló emlékei és bizonyítékai ugyancsak az ásatások során kerültek napvilágra, hitelesítve legendájuk addig némi kétkedéssel fogadott sorait.  A 870-es években Mosaburg több éven át a Metód vezette pannóniai érsekség székhelye.  

A honfoglalást követően elenyészni látszó központot Szent István állam- és egyházszervező tevékenysége keltette életre. 1019-ben István egyik első alapítása volt a zalavári Szent Adorján templom és bencés monostor.

 

 

A Pozsonyi Évkönyvek bejegyzése 1019.
A Pozsonyi Évkönyvek bejegyzése 1019.

 

 

A 9. századi előzmények ismeretét és tiszteletét bizonyítja, hogy Szent István alapításának helyszíne éppen az egykori Mosaburg egyik temploma volt. A várszigeti település Árpád-kori szerkezete azonban új elvek szerint alakult, nem alkalmazkodott a korábbi elrendeződéshez.

A monostor szomszédságában épült ki a magyar királyság egyik legkorábbi megyeszékhelye. A monostor kora újkorban végvárként, mocsaras környezetében megbújva, sikeresen állt ellen az oszmán támadásoknak. Pusztulása az 1702-ben elrendelt felrobbantással kezdődött és a 20. század közepére, a rendszeres régészeti kutatások kezdetére vált teljessé.

 

A múlt nyomában – Régészeti kutatások Zalaváron

Az épületegyüttes maradványainak pusztulása

A lelőhelyet Kollár János pesti evangélikus lelkész, a szlovák nemzeti ébredés vezető egyénisége "fedezte fel" és próbálta megmenteni a magyar műemlékvédelem számára. A pánszláv eszmék konzervatív élharcosa a közép-európai szlávság kultúrájának közös elemeit összegyűjtő utazásai során, 1841-ben látogatott el Zalavárra. Itt a tulajdonos zalavári (akkor már Zalaapátiban működő) apátság tisztviselőjének a felügyelete mellett éppen serényen bontották a középkori épületeket. A kitermelt építőanyagot Zala megye a környező úthálózat modernizáláshoz használta fel. Kollár és útitársa, Dolezsalek Antal kérésére, melyet Deák Ferenc, a megye országgyűlési képviselője is támogatott, József nádor a munka azonnali befejezésére utasította a megyei hatóságokat. Ugyancsak a két látogató megbízásából készült el ekkor a romok első felmérése is.

 

Zalavári monostor maradványai 1841-ben. Prímási Levéltár, Esztergom
Zalavári monostor maradványai 1841-ben. Prímási Levéltár, Esztergom

 

Az épületegyüttes „intézményesített” pusztítása azonban folytatódott. A magyar régészettudomány megteremtője, Rómer Flóris 1881-ben kutatta a területet, ahol akkor a kőkitermelő árkok és gödrök között már csak itt-ott talált alapfal töredékeket.

 

A zalavári monostor maradványai 1881-ben. OSZK Kézirattár
A zalavári monostor maradványai 1881-ben. OSZK Kézirattár

 

Néhány évtized múltán azonban a várszigeti legelőn már csak a domborzat szabad szemmel nehezen érzékelhető változásai, valamint egy hatalmas kő-, és homokkitermelő gödör jelölték az egykori épületek helyét.

 

 

Zalavár-Vársziget 1929. Légifelvétel. Hadtörténelmi Levéltár
Zalavár-Vársziget 1929. Légifelvétel. Hadtörténelmi Levéltár

 

 

A rendszeres feltárások első szakasza: 1946-1955.

1946 őszén a Műemlékek Országos Bizottsága kezdeményezésére Radnóti Aladár a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának munkatársa ásatásokat kezdett Zalavár határában (Récéskúton és a Várszigeten). Munkatársa (később a római kor neves kutatója) Soproni Sándor egyetemi hallgató volt. A feltárások célja római kori emlékek "felfedezése", illetve a római kori kultúra középkori továbbélésének vizsgálata volt. A Zalavárról készült 19. századi felmérések alapján Zalavár várát római eredetűnek vélték, ezért itt kezdődtek a kutatások. 1947-1948-ban az ásatások eredménye a récéskúti bazilika feltárása és a várszigeti ”kápolna” (ma: Szent István-kápolna) maradványainak felfedezése volt.

Az 1949-től bevezetett tervgazdálkodásnak megfelelően a tudományos kutatást is ötéves tervek határozták meg. Így a Magyar Tudományos Akadémia a magyar régészet ötéves tervének fő témakörei közé sorolta a pannóniai szlávok anyagi kultúrájának és településeinek vizsgálatát. A kutatás helyszíneként Zalavárat jelölték ki, a feladatot pedig a Magyar Nemzeti Múzeum kapta meg. Az ásatások vezetője a Bulgáriából hazatért Fehér Géza lett, aki munkatársaival (közöttük Cs. Sós Ágnessel) a Vársziget déli részén Karoling-, Árpád- és késő középkori erődítések egyes szakaszait, valamint Karoling- és Árpád-kori temetők részleteit tárta fel.

 

Ásatási felvétel, 1953. MNM Régészeti Adattár
Ásatási felvétel, 1953. MNM Régészeti Adattár

 

Kibontották az 1948-ban felfedezett Árpád-kori “kápolna” alapfalait és temetőjének egy részét, és átvágták a Várszigetet övező sáncot is.

 

A rendszeres feltárások második szakasza: 1963-1965. Középpontban az Árpád-kor           

Fehér Géza 1955-ben meghalt. Ásatási eredményeinek és leleteinek egy részét az örökébe lépő Cs. Sós Ágnes tette közzé. 1961-1963 között ő folytatta a récéskúti bazilika környékének feltárását. A hatvanas években az újabb kutatások hangsúlya Zalavár-Vársziget Árpád-kori emlékeire helyeződött: Cs. Sós várszigeti ásatásának (1963-1965) célja az egykori bencés monostor területének kutatása, és az 1019-ben felszentelt templom megtalálása volt.

 

Az ásatás kutatóárkai 1965-ben. www.fentrol.hu
Az ásatás kutatóárkai 1965-ben. www.fentrol.hu

 

A zalavári Szent Adorján-monostor középkori és kora újkori épületeire vonatkozó 20. századi régészeti adatok ezekből az évekből származnak. A kitűzött célokat a néhány éves kutatás során nem sikerült megvalósítani, és a Várszigeten folyó munkák további támogatását a Magyar Tudományos Akadémia 1966-ban megszüntette.

 

A rendszeres feltárások harmadik szakasza: 1973-1992. Egy élet a középkori Zalavár szolgálatában: Cs. Sós Ágnes feltárásai

1973-ban egy erdőtelepítéshez, majd 1979-től a Kis-Balaton rekonstrukciós munkáihoz kapcsolódó leletmentéssel kezdődött a várszigeti ásatások újabb időszaka. Ezek eredményeképp többek között a Karoling-kori erődítésrendszer újabb szakaszai, valamint a hatalmas méretű és szintén 9. századi építésű Hadrianus zarándoktemplom alapfalai láttak napvilágot, továbbá egy, a 11. század végén kőből épült lakótorony. Cs. Sós a várszigeti ásatásokkal egy időben a környező lelőhelyeken, Rezes-szigeten és Kövecses-szigeten is folytatott kisebb feltárásokat. Kutatásai nyomán Rezes-szigeten 9. század temető, Karoling- és Árpád-kori telepmaradványok, Kövecses-szigeten Karoling-kori telep- és temetőrészlet, valamint Árpád-kori templom és temető került napvilágra. Cs. Sós bekapcsolódott a kis-balatoni I. víztározó építését megelőző régészeti leletmentések munkálataiba is: balatonmagyaródi és esztergályhorváti lelőhelyeket kutatott.

 

Cs. Sós Ágnes 1973-ban. MNM Régészeti Adattár
Cs. Sós Ágnes 1973-ban. MNM Régészeti Adattár

 

Cs. Sós Ágnes kutatásai nyomán vált nyilvánvalóvá e lelőhely-együttes kiemelkedő jelentősége nemcsak hazai, hanem európai vonatkozásban is. Életműve 1993-ban bekövetkezett halála miatt sajnálatosan befejezetlen maradt: nem készült el zalavári kutatásainak négy évtizedét összefoglaló monográfiájának kézirata. Folytatásra vártak ásatásai is, elsősorban a Várszigeten.

 

A rendszeres feltárások 1994-től napjaikig

A feladat megvalósítására két intézmény együttműködésében került sor: 1994-től a kutatásba bekapcsolódott MTA Régészeti Intézete képviseletében Szőke Béla Miklós, a Magyar Nemzeti Múzeum részéről pedig Ritoók Ágnes vette át az elődök hagyatékát.

 

Feltárt területek 1948-tól napjainkig
Feltárt területek 1948-tól napjainkig

 

Különböző beruházások és évfordulós létesítmények kényszerétől vezérelve az újabb feltárások a Vársziget északabbra fekvő területén kezdődtek el, s terjeszkednek nagy összefüggő felületek kutatásával a korábbi ásatások kutatóárkaival szabdalt déli és nyugati térségek felé. Így fejeződhetett be a salzburgi érsekség által emelt Hadrianus zarándoktemplom és temetőjének feltárása, nyugati előterében pedig napvilágra került a több mint hat évtizede keresett, ugyancsak Karoling-kori Keresztelő Szent János templom. A templomok és temetők mellett paloták (köztük Arnulf császár kőpalotája), és más telepjelenségek hol sűrűbb, hol ritkább szövete rajzolta ki a település gyakran változó szerkezetét.

A feltárások nyomán napvilágra került maradványok a Karoling városias települések jellegzetes képét idézik. Az írott forrásokkal összhangban ma a Zalavár-várszigeti 9. századi települést a Karoling Birodalom legkeletibb grófságának székhelyeként és a keresztény térítés pannóniai központjaként határozzuk meg.

A Karoling „város” fölé rétegződő Árpád-kori település hagyatékából a korai megyeközpont fakerítéssel övezett területe, a központ temploma és temetője, valamint az 1019-ben alapított monostor temetője vált ismertté az elmúlt évtizedekben. Jelenleg a Vársziget déli részének kutatása folyik – a Vársziget leghosszabb ideig lakott területe ez, ahol azonban az újabb korban a legnagyobb pusztítás folyt. 

A régészeti kutatások eredményeképp valósulhatott meg a várszigeti régészeti park I. üteme 1996-2000 között, és számos egyedülálló lelet került a Magyar Nemzeti Múzeumba. ahol a Karoling-kori leletek a múzeum állandó régészeti kiállításán tekinthetők meg.

 

Zalavár-Vársziget. Régészeti park
Zalavár-Vársziget. Régészeti park

 

Az utóbbi években pedig megkezdődött a 20. század második fele egyik legkiemelkedőbb, régész nemzedékeken átívelő feltárásának több kötetre tervezett összefoglaló feldolgozása.

 

Az ásatások eredményei: Zalavár-Vársziget legfontosabb középkori létesítményei 

Karoling-kor (9. század)

Priwina (Pribina) erődített udvarháza: a Vársziget déli nyúlványán épült a 830-as évek végén, amelynek egyelőre csak a komplexumot észak felől védő, 12 m széles erődítési árka ismert (Jelenleg visszatemetve). Ennek betöltéséből kerültek napvilágra a glagolita feliratos cserepek.

Mária-templom: Priwina 850-ben felszentelt magántemploma udvarházának északi részén állt. A teljesen elbontott templom helyét a körülötte létesített temető sírjai jelölték ki. Ma a helyén homokbánya gödre tátong.

A Keresztelő Szent János-templom: a település első, 840 táján épült fatemploma (12×12 m-es alaprajzát a fa oszlopok számára ásott gödrök rajzolták ki) a Vársziget középső részén állt, mellette kútházzal védett kutat létesítettek. Jelenleg a kúttal együtt visszatemetve.

Hadrianus-zarándoktemplom: a 850-es évek második felében a Keresztelő Szent János templomtól keletre, salzburgi mesterek közreműködésével épült. A 30×16 m, háromhajós, félköríves szentélyzáródású, folyosókriptás zarándoktemplom nyugati előterében kolostor és harangtorony állt. Jelenleg visszatemetve, de az alapfalak a felszínen bemutatva.

A salzburgi érsek pfalza (palotakörzete): A Hadrianus zarándoktemplomtól délre, a Priwina-udvarházat védő erődítési árok mellett két, fa oszlopokra emelt palota (12×6 és 14×7,5 m) és több kisebb épület, kút alkotta a salzburgi érsek szálláshelyét. Jelenleg visszatemetve. 

Arnulf keleti frank király (850-899) palotája: a 880-as években épült, kétosztatú, téglalap alaprajzú, öntött kőalapozású épület (17×8 m). Északi felét a Pribina udvarházát határoló erődítési árok betöltésébe alapozták. Jelenleg visszatemetve.

Sánc: A Vársziget peremén a 890-es években emelt, fa-föld-kő szerkezetes sánc, melynek néhány szakasza kutatott. Jelenleg visszatemetve.

 

Árpád-kor, középkor, „török” kor

Szent Adorján-templom és monostor: 1019-ben Priwina Mária-templomát újították fel és szentelték Szt. Adorján tiszteletére. A bencés monostor a Karoling-kori udvarház helyét foglalta el. Épületei közül a 11-12. század fordulóján emelt körítőfal részletei, a nyugati szakaszon nyíló kapu és egy északkeleti saroktorony alapozása ismert. A késő középkori épületegyüttes (felmérve 1569-ben) kisebb területre terjedt ki. Ennek az újabb épületnek az eddig kutatott területre helyezhető falai a homokbányászás áldozatául estek.  Az épületek köré a 16. században emelt fa-föld szerkezetes erődítés északi szakaszának összefüggő részleteit feltártuk. Jelenleg visszatemetve.

A 11. századi ispáni központ: A monostortól északra, négyzet alaprajzú, fa palánkkal övezett 60×60 m-es területen létesült. Kapuja a monostor felé nyílt. A palánkon belül fa épületek álltak. Jelenleg visszatemetve.

Az ispáni központ egyháza: A 11. századi utolsó harmadában az ispáni központ északi szomszédságában templomot emeltek a Várszigeten létrehozott megyeközpont szolgálónépei számára. (Helyén ma a Szent István-kápolna áll.)

Torony: alapozástechnikája alapján a 11-12. század fordulóján épült 10×10 m2 alapterületű kőépület az ispáni központ templomától keletre. Jelenleg visszatemetve, részben a millenniumi emléképülethez vezető út alatt.

 

 

Dr. Ritoók Ágnes